10 kérdés - 10 válasz MAKSA ZOLTÁN
Tíz villámkérdést tettünk fel humoristáinknak, mindenkinek ugyanazt. Érdekes, izgalmas válaszokat kaptunk. Maksa Zoltán elárulta, mivel foglalkozna, ha nem humorista lenne. Ki nem találnák, mi a nagy vágya.
1., Mire vagy a legbüszkébb humoristaként?
- Humoristaként legbüszkébb az Erzsébet díjra vagyok, amit 100%-ban a közönség szavazott meg, minden szakmai fórum és pártállás nélkül.
2., Mi volt a legrosszabb élményed fellépésen?
- A legrosszabb élményem természetesen a csend a műsorom alatt – pont idén nyáron volt egy ilyenben részem az agárdi popstrandon, a mai napig nem tudtam megfejteni, miután egy sikeres hakniból mentem oda és ugyanazt adtam elő -, a zaj a műsorom alatt – emiatt be is fejeztem már pár előadást -, de a legmegdöbbentőbb két eset volt.
A Kispesti Vigadó, hirdetett előadás "Egy este Maksa Zoltánnal" címmel, plusz utánam játszott még valamilyen zenekar. A "közönség" asztaloknál ült egymással szemben, ami már nem jó, de hiába kezdtem el beszélni, rám se hederítettek, mászkáltak, beszélgettek tovább. Ilyenkor az ember befejezi az adott műsorszámát és elköszön, de nem volt erre idő, fellépésem 4. percében odaállt elém egy állampolgár és azt ordította fel: "Nem veszed észre, hogy senkit sem érdekel amit pofázol, bazdmeg?!" Mondtam: "De!", és lejöttem a színpadról. Ma már ilyenkor azonnal hazajönnék, de akkor még fiatal voltam, tele hittel és energiával, megfogtam az öltözőben a 6 db ezresből álló gázsimat, visszamentem a színpadra, és azt mondtam a népnek: "Vegyetek rajta sört!" és kiszórtam közéjük a pénzt. Na, akkor lett olyan csönd, hogy még akkor is tartott, amikor kiléptem a kapun. Aztán jött egy levél az igazgatónőtől, hogy mit képzelek magamról, így megalázni a közönséget, és ők ezt jelentik az ORI-nál – akkor még az volt a felettes szerv – és megíratják az újságban. Persze nem történt semmi.
A másik még kezdőbb koromban volt, a domonyi művházba hívtak fellépni diszkó elé. Ez ma már bevállalhatatlan, nincs is ilyen jellegű felkérés, de akkor eléggé gyakori volt, vagy diszkószünetben egy fél óra, vagy előtte. Megérkeztem időre, jött egy srác, a diszkós, hogy üljek le az öltözőben, még nincsen együtt a nép. 50 perc ücsörgés után megjelent, hogy na akkor lehet kezdeni. Felmentem a színpadra, a közönség a következő volt a nézőtéren: oldalt az első sor szélén ketten sakkoztak, fentebb a sor közepénél kártyáztak, balra a legutolsó sorban egy idős házaspár ült döbbenten, a papának szemlátomást mindegy volt, hol van, a néni viszont a sorok között egy kislányt kergető unokáját követte szemmel folyamatosan. Jobbra félig középen a második sorban 4 vegyes származású részeg fiatal cigánynótát követelt ütemesen (akkor még nem létezett a lakodalmas műfaj). Persze itt is megpróbálkoztam a művészetem terjesztésével, mert Bandó tanította, hogy hiába látom már az első pillanatban, hogy reménytelen, el kell kezdeni az előadást, különben jogosan nem fizetnek ki, de 3 perc után be kellett látnom, hogy semmi esélyem. Hazajöttem különösebb affér nélkül. Pár nappal később érkezett szintén a levél a kultúrigazgatótól, hogy én mit képzelek magamról és mi az, hogy ha kezdőként megadják nekem az esélyt, akkor én nem megyek el az előadásomra?!
3. Melyik világsztárral szerepelnél legszívesebben egy filmben?
- Az eredeti Jennifer Lawrence-szel szívesen szerepelnék bárhol, persze én is 30 évesen és ő is úgy, mint az Utazókban, mert azóta sokat rontott a külsején.
4., Ha a filmért Oscar-díjat kapnál, ki az az 5 ember, akinek megköszönnéd a családodon, párodon kívül?
- Nagy Bandónak, Sinkó Péternek köszönném még meg az Oscar díjat, valamint Dr. Zalai Károlynak, aki gyógyszergyári melós éveimben a közvetlen főnököm volt, nagyra értékelte a humoromat és első mentoromként összehozott az általa barátként ismert Sinkóval. Szilágyi Gyuri bácsinak köszönném még meg, aki a 90-es Humorfesztivál zsűritagjaként felfedezett és bevitt a Szeszélyes évszakokba. És nem utolsó sorban szép emlékű általános iskolai magyar tanárnőmnek, Paula néninek, aki már hetedikben írásra bíztatott.
5., Melyik tantárgyból voltál a legerősebb középiskolában?
- Erre a kérdésre egy érdekes válaszom van. Én oroszból voltam a legjobb a vegyipari középiskolában! Míg a szakmai tárgyakból változóan teljesítettem, addig oroszból végig ötös voltam méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy hetediktől leveleztem egy szovjet kislánnyal, Galinával, majd pedig 17 évesen megismerkedtem egy szép lengyel lánnyal, Barbarával, akivel szintén oroszul beszélgettünk...
6., Mit csinálnál, ha befejeznéd a humorista karriered?
- Hát ezzel a kérdéssel jó 5 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni, körbejárván a két álmomat, amit idős koromra tartogattam kényszerű civil foglalkozásként: a) gépjárműoktató, b) mozdonyvezető, és ehelyett felmerült a távolsági buszvezető is, mivel a mozdonyvezetés két év tanulás, rengeteg vizsgával és majdnem annyiba kerül, mint egy pilótaképzés.
7., A gázsid tízszereséért elvállalnád, hogy meztelenül lépsz fel egy szűkkörű rendezvényen?
- Elvállalnám persze másfél milláért a meztelenkedést, ha nem veszik vissza a Karinthy gyűrűmet utána.
8., Van tabu, amiről nem beszélsz a színpadon?
- Általános tabuk vannak, amikről nem beszélünk színpadon, amit én kiegészítettem azzal, hogy nem trágárkodom az előadásaimon és mindig egyértelműen fogalmazok, hogy véletlenül se bántsak meg senkit. Egyébként meg a magánéletemet igyekszem védeni, nem sok sikerrel.
9., Van-e olyan dolog, ami miatt lemondanál egy fellépést?
- Eddig előre csak betegség miatt mondtam le előadást, hála Istennek, nem vagyok egy beteges típus. A helyszínen már többször előfordult, ahogy fentebb is írtam, hogy kénytelen voltam távozni, illetve egyszer volt, hogy fel sem mentem előadni, amikor egy szállodában a tulaj közölte, hogy csak három néző magyar...
10., Melyik az az ország, ahol szívesen fellépnél ott élő magyaroknak?
- Ez egy kicsit szomorú és számomra nem túl érthető része a 40 éves pályafutásomnak: míg a környező országok magyarjainak rendszeresen és nagy sikerrel folyamatosan fellépek, addig egyéb magyar lakta külföldi országba soha, még sztár koromban sem jutottam el! Pedig akik külföldről bárhonnan hazajöttek és itthon láttak, mind el voltak ragadtatva, mégsem jutottam el sem Kanadába, sem az USA-ba, sem Londonba, Dublinba, Svédországba és sorolhatnám... Ebből kifolyólag a külhonban a nagy kedvenc Erdély és a Vajdaság.